Search
csütörtök 30 május 2024
  • :
  • :

A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások

Időszaki kiállítás a Vármúzeumban – Fővárosi kötődések és identitások

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2023. május 5-én nyitotta meg A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások című kiállítását, mely a városegyesítés 150 éves évfordulójának egyik kiemelt eseményeként közel egy évig lesz látogatható a Budavári Palota E épületében.

A kiállítást Népessy Noémi főigazgató, kurátor és Felbermann Judit közönségkapcsolatok és rendezvények főosztályvezetője mutatta be.

Mit jelent budapestinek lenni? Hogyan hat a főváros a lakóira és azokra, akik napjaik legalább egy részét benne töltik? Létezik-e olyan, képekből, hangokból, filmekből álló közös tudás, amiről tudjuk: ez a mi Budapestünk?

Hogyan ragadható meg egy város atmoszférája, hogyan ábrázolható egy kiállításon, milyen eszközökkel mutatható be a sokféleség és sokszínűség? Beszélhetünk egyáltalán „budapestiségről”?

Népessy Noémi kurátori koncepciója alapján létrehozott kiállítás alapvetően az egyénekre, városlakókra épít. Interjúalanyok és az utca embere adták az arcukat, hangjukat és történetüket, amelyből kirajzolódik, hogy a város milyen hatással van lakóira, és az itt élők hogyan hagynak, hagytak nyomot a városon. A kiállítás a látogatók aktivitásával válik teljessé. A kiállítás mesél, elgondolkodtat, interaktivitásra késztet.

Ha csak az 1873 óta eltelt másfél évszázadot vesszük alapul, a város képét és kultúráját alapvetően meghatározta a „befogadás” gesztusa, az, hogy a magyarok mellett németek, zsidók, romák, közeli és távoli vidékről betelepülők találták meg helyüket, hozták létre a maguk közösségeit itt, és adták a „közösbe” a saját hagyományaikat. Óbuda, Buda és Pest egyesülését követően apróbb-nagyobb települések csatlakoztak a városhoz, ma már a nagytétényi vagy a soroksári, a cinkotai vagy a békásmegyeri lakos ugyanúgy budapestinek tekinti magát, mint a rózsadombi vagy az erzsébetvárosi – hiszen bárhonnan érkeztél és bármikor, hogy a fővárosban élj vagy dolgozz, bármelyik etnikum vagy felekezet kultúráját követed, lakhatsz a belvárosban, lakótelepen vagy a zöldövezetben, valamilyen budapesti identitással biztosan rendelkezel.

Az első „hatás” a látogatót a tárlat nyitányaként a Barokk csarnokban felállított gigantikus dobozinstallációban éri, ahol filmhíradókkal és filmrészletekkel ragadhatja el a nosztalgia. De ez csak a ráhangolódás …

A kiállítás alapja ugyanis 41 interjú, amelyből a budapesti identitás formái és rétegei megrajzolhatóvá válnak. A kiállítótérbe telepített Duna-installáció mentén személyes történetek szólalnak meg: az óbudai régiségkereskedőé, a cukrászdinasztia tagjáé, a fotómodellé, a vízilabdázóé, a színészé, a csillárkészítőé, a rockzenészé, a buddhista- vagy az LMBTQ-közösség tagjáé. Többek között Kemény Dénes vízilabdázó, Lakatos Mónika énekesnő, Pataki Ágnes modell és filmproducer, Saly Noémi történész, Csőre Gábor színművész, Pál Marci aktivista, Oltai Kata művészettörténész, valamint a Gundel és az Auguszt család tagjai mesélnek Budapesthez fűződő viszonyukról. Civilek és ismert emberek – összeköti őket, hogy mindannyiuk életét meghatározza a Budapest-hatás.

Nyilvánvalóan más élmény felnőni a Rákosmenti kertvárosban, Zugligeten vagy a Tabánban, kamasznak lenni Újpesten vagy a Havanna-lakótelepen. Másfajta kötődést érez a városhoz, akinek családja nemzedékek óta itt él, vagy egyedül, Erdélyből vándorolt be már felnőttként. A kiállítás „storytelling” része azt mutatja be, hogy milyen formát öltenek az ezekből a történetekből szövődő identitások, mit jelent a családi hagyomány vagy a lakóközösség összetartása, kötődés egy városrészhez, vallási vagy kulturális csoporthoz.

A Budapest-hatás persze nem egyirányú. A városlakók, az ingázók, a turisták, mint a kaleidoszkóp kristályai, mozgásban tartják a várost: költöznek, közösségeket hagynak el és újabbakat alapítanak, kihalt tereket vesznek használatba és véleményt alkotnak, kritikával kapcsolódnak Budapesthez. Gondoljunk csak a kiürült Nagykörútra, a romkocsmák világára, az egyetemi campusok forgatagára, az alkalmanként lezárt rakpartok és a „Szabihíd” elfoglalására, a nyolcadik kerület felélesztésére.

A kiállításon helyet kap a járókelő hangja, a véletlenszerűen kiválasztott nyilatkozók gondolatai a főváros illatáról, színéről, a pestiségről vagy a budaiságról. Mintha csak a Népligetben a piros padon megpihenve hallgatnánk bele a beszélgetésekbe. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy a látogató is kifejezze véleményét, elhelyezze magát Budapest térképén, és a virtuális vendégkönyvben alakíthatja a Budapest-hatás folyamatosan alakuló szófelhőjét.

Egy múzeum, legyen szó bármilyen formabontó kiállításról is, nem mondhat le a kulturális örökség bemutatásáról. Az identitás különböző rétegeihez tárgyak, tárgyegyüttesek kapcsolódnak, melyeket a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Várostörténeti Osztálya egyedülálló gyűjteményéből válogattak. Az „örökség” azonban nem csak festményekkel, szobrokkal, szakmákhoz vagy egyesületekhez kapcsolódó relikviákkal illusztrálható – a kiállításon számtalan audiovizuális eszköz eleveníti fel a városegyesítés óta eltelt másfél évszázadot.

A látogató beléphet a városi életképekbe, hajthatja az idővonalat előre vagy hátra, a távcsőben a főváros eltérő időmetszetekben rögzített panorámájában gyönyörködhet. A plafonról belógatott fejfedők alatt a város hangjai, a helyzetre és korra jellemző zajok szólalnak meg. Van az a bizonyos „közös tudás”, amit versek, filmrészletek és zenei betétek hívnak elő. Nyilván bárki tudna slágerszövegeket idézni a régi sanzonoktól Cseh Tamásig, filmjelenetekről mesélni, ahol a főváros díszletként szerepel, vagy éppen ő maga a főszereplő. Mindenki egyfajta attitűddel érkezik, a saját viszonyulásával a városhoz, és reményeink szerint ez átalakul, gazdagodik vagy árnyaltabbá válik a tárlat végére érve.

Ez a kiállítás nyitott és sokféle, pont olyan, mint Budapest.

A kiállítás kurátora: Népessy Noémi történész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. ​Társkurátor: Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történész-muzeológusa. Történészszakértő: Perényi Roland történész, a Kiscelli Múzeum igazgatója. A Budapest-hatás 2023 május 5 – től 2024 március 31-ig látogatható.