Ne legyünk rövidlátók!
A Látás Világnapját (World Sight Day) mindig október második csütörtökén tartják, hogy ráirányítsák a figyelmet arra, hogy a vakság nagyrészben megelőzhető, illetve gyógyítható. A Magyar Szemorvostársaság és a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért idén a vészesen terjedő rövidlátásra, és a cukorbetegek szemészeti szűrésének jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet.
A Látás Világnapját 23. éve rendezik meg, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a vakság nagyrészben megelőzhető, illetve gyógyítható. Azonban ahogy változik a világ, úgy változnak a vakság okai is – mondta Prof. Dr. Nagy Zoltán klinikaigazgató, egyetemi tanár, a Magyar Szemorvostársaság elnöke és a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért elnök a SE Szemészeti Klinika földszinti könyvtártermében tartott sajtótájékoztatón.
Megtudtuk, hogy a modern életmód egyik következményeként az előrejelzések szerint 2050-re a világ népességének átlagosan több, mint felét érinteni fogja a rövidlátás. Közép- Európában 2000-ben a népesség 20,5%-a rendelkezett myopia (rövidlátási) fénytörési hibával. Ez az arány 2020-ra 34,6%-ra növekedett és 2050-re várhatóan elérjük a 54,1%-ot. Az előrejelzések szerint a patológiás rövidlátás lesz a visszafordíthatatlan látásromlás és vakság leggyakoribb oka világszerte.
Magyarországon az elmúlt évtizedben a rövidlátás előfordulása a fiatalok körében – 18–35 éves korcsoportban – elérte az 58,7%-ot. Összehasonlításképpen, 1934-ben, illetve 1960-ban ez az érték még nem haladta meg a 7%-ot! A nagyfokú myopia (rövidlátás) legerősebb rizikófaktora a fiatalkori kezdet. Hatéves kor alatt a rövidlátás előfordulása alacsony, hatéves kortól azonban jelentősen emelkedni kezd az előfordulás gyakorisága. A rövidlátás kialakulásának aránya jelenleg a 7–10 éves korosztályban a legnagyobb.
A rövidlátás romlásának leállása a gyermekek csaknem felében 15 éves korban megtörténik, 18 éves korra az esetek 78%-a, 21 éves korra az esetek 90%-a stabilizálódik. Látható tehát, hogy bármilyen, a rövidlátás felismerését, és/vagy kialakulását pozitívan befolyásoló lépésre e korcsoportban van jó lehetőség.
A kutatásokban számos olyan nem-genetikai kockázati tényezőt azonosítottak, amelyek befolyásolják a rövidlátás gyakoriságát és progresszióját.
Szabadtéri tevékenység hiánya – A minél több szabadban eltöltött idő bizonyítottan hatékony a rövidlátás kialakulásának megelőzésében.
Közeli munka – A közeli munkavégzés, vagy tanulás (olyan időszak, amikor a szemünkkel kifejezetten csak közelre nézünk, pl. olvasás, képernyő) időtartama szoros összefüggésben áll a rövidlátás gyorsabb súlyosbodásával és előfordulásával is. Ha hetente egy órával növeljük a szem közelre alkalmazkodását (1 dioptria-óra), 2%-kal nőhet a rövidlátás rizikója.
Számítógép- és okostelefon-használat – A közeli munkavégzés jelentős része digitális eszközökkel történik. Néhány közelmúltbeli tanulmány jelentős kapcsolatot dokumentált a rövidlátás és a digitális képernyő előtt töltött idő között.
Fizikai aktivitás hiánya – Egy 16–17 évesek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a kevesebb mozgás és a fokozott képernyő használat hozzájárult a rövidlátás előfordulási gyakoriságához, és megduplázódott a rövidlátás kockázata azoknál, akik hetente kevesebb, mint 3 órát mozogtak, vagy naponta több mint 6 órát töltöttek a képernyő előtt.
Cirkadián ritmus (késői lefekvés/elalvás) – Hosszú évek óta feltételezik, hogy a cirkadián ritmus és a fénytörési hibák összefüggenek, mivel a szabadban jellemző, nagy intenzitású fény napközben dopaminfelszabadulást eredményez, ami bizonyítottan csökkenti a rövidlátásra való hajlamot. Egy nagy esetszámú kínai tanulmány kimutatta, hogy a késői alvás a városi általános iskolás gyermekek körében a rövidlátás előfordulásának és progressziójának kockázati tényezője.
Mindazonáltal, ha ilyen jól ismerjük a kockázati tényezőket, az is tudható, hogy mit kell(ene) tenni a megelőzés érdekében – folytatta Nagy Zoltán.
Az első és a legfontosabb, hogy a gyerek minélt több időt töltsön a szabadban, minimum 8-15 óra/hét szabadtéri tevékenység szükséges. – A vizsgálatok szerint, minden további heti egy óra szabadban töltött idő a rövidlátás kockázatának 2%-os csökkenéséhez vezethet. A rövidlátás kialakulásának esélye körülbelül egyharmadával kisebb, ha a szabadban töltött idő heti 0-5 óra helyett heti 14, vagy több óra.
Képernyőhasználat korlátozása – a holland Erasmus Myopia Research Group a közeli képernyő használatának teljes mellőzését javasolja 2 éves korig; 5 éves korig maximum 1 óra/nap, és maximum 2 óra/nap a 5-12 éves gyermekek számára a megengedhető képernyőhasználat mennyisége.
Közeli tevékenységek esetében fontos az ideális olvasási távolság: 20-30 cm ≦; a folyamatos olvasási idő max. 30-45 perc legyen, és ügyeljünk a helyes testtartásra.
Beltéri megvilágítás – maximalizáljuk a természetes megvilágítást, a nagyobb fényintenzitásnak a rövidlátással szemben védőhatása van (az ideális a kültéri környezethez hasonló fényintenzitás elérése beltérben). Az elmúlt években a hagyományos fényforrások helyett a light-emitting-diode (LED) megvilágítás terjedt el, mint új generációs lokális fényforrás. Sajnos a legújabb kutatások kimutatták, hogy LED lámpák használata fokozza a rövidlátás kialakulását, így gyermekek által gyakran látogatott helyeken érdemes kerülni a használatukat.
Természetesen a szakembereknek is van tennivalójuk, legfontosabb teendőik a tudatosság növelése és ajánlások megfogalmazása, a rövidlátás kialakulásának megelőzése és a betegség súlyosbodásának (progressziójának) kezelése.
A rövidlátás elleni küzdelem egyik kulcsa felismerni azt, hogy mely – pl. 6 évnél fiatalabb – gyermeknél magasabb a kockázata a myopia későbbi kialakulásának (pl.: rövidlátó családtag, életmódi kockázatok), illetve kinél figyelhetők meg már e korban a későbbi rövidlátás klinikai jelei (premyop). Esetükben a szorosabb orvosi követés, és ösztönzés a szabadban eltöltött idő növelésére a fő tennivaló.
A már kialakult rövidlátás esetében a progresszió (a rövidlátás fokozódásának) lassítása a feladat. A gyermekeket/fiatalokat ösztönözni kell arra, hogy mindig viseljék a teljes rövidlátás korrekciójukat. Gyakran találkozni még ma is azzal, hogy a gyermek szemein direkt a szükségesnél gyengébb dioptriájú lencse van, mivel „ezzel lassítható a rövidlátás romlása”. Ma már tudjuk, hogy ez tévhit, a tudomány jelenlegi állása szerint kétszemes alulkorrekció nemhogy nem hatékony, hanem egyenesen ártalmas a rövidlátás progresszió szempontjából.
A már kialakult rövidlátás esetén fontos új lehetőséget jelentenek az elmúlt években megjelent myopiakontroll-szemüveglencsék, amik fő tulajdonsága, hogy lassítják vagy akár le is állítják a rövidlátás romlását.
Ezek közé tartozik az ún. Defocus Incorporated Multiple Segments (DIMS) szemüveglencsék. Ez a lencsekialakítás egy központi optikai zónával rendelkezik a fénytörési hiba korrekciójára, és e zónát több, myopiás defókuszt előidéző (+3,50 D) szegmens veszi körül. Az eszközzel végzett vizsgálat szerint a DIMS-lencsét viselő gyermekeknél 52%-kal kisebb volt a rövidlátás progressziója a normál szemüveget viselőkhöz képest, a kétéves vizsgálati időszak alatt a DIMS-lencsét viselők mintegy 21,5%-ánál nem volt kimutatható a rövidlátás progressziója, míg a kontrolloknál ez csak 6%-ban volt így. Ráadásul a rövidlátás-szabályozó hatás a harmadik évben is fennmaradt. A DIMS-technológiájú szemüveg már hazánkban is elérhető, az egy éves hazai eredményekről magyar szakemberek is publikáltak már.
A már kialakult rövidlátás esetében történő kezeléseknél fontos kezelési lehetőséget kínál az antimyopia kontaktlencsék, az éjszaka viselhető orthokeratológiai kontaktlencsék (ortho-K), valamint az alacsony dózisú atropin hatóanyagú szemcsepp kezelések. Ráadásul ezek kombinált kezelésként is alkalmazhatóak, például az ortho-K kontaktlencsék és atropin szemcsepp (egyik fizikai, a másik kémiai úton hat) nagyon jól erősítik egymás pozitív hatását, és így a hatékonyságot.
A SE Szemészeti Klinika kutatócsoportjának felmérése szerint hazánkban az 50 év feletti lakosság mintegy 20%-a cukorbeteg, és minden 5. cukorbetegnél felfedezhetőek a diabéteszes retinopathia szemfenéki jelei. A DR hazánkban is a legfőbb vaksági okok közé tartozik, így az érintettek szűrése feltétlenül szükséges.
A KSH becslése alapján 2022-ben Magyarországon már több mint 1,4 millió felnőtt cukorbeteg élt.
Cukorbetegséggel élőknél a vakság kockázata tízszeres, ezért minden kezelési protokoll számukra legalább évenkénti szemvizsgálatot ír elő, mivel a szemkárosodás gyakran csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már súlyos, előrehaladott látásromlás alakul ki. Ehhez képest a hazai Elkerülhető Vakság Gyors Felmérése (Rapid Assessment of Avoidable Blindness; RAAB) vizsgálat tanulságai szerint ez kevesebb mint a cukorbetegek felénél valósul csak meg.
Bár ez világszerte megfogalmazott szükséglet és kihívás, egy egész országot lefedő szűrőprogram csupán néhány országban valósult meg, inkább a telemedicinával kombinált helyi projektek a jellemzőek Európában is. Az egyik első jó példa Izland, ahol már 1980-ban megkezdődik az országos szűrés, és bár csak azon csak a betegek egy rész vesz részt, mára ötödére esett a cukorbetegségben megvakultak száma!
Angliában 80-nál is több helyi programmal (NHS Diabetic Eye Screening Program) 2015-16-ban a 12 évnél idősebb korú cukorbetegek 82.8%-át tudták megvizsgálni (2.140.000 beteg), Skóciában pedig egy év alatt a cukorbetegek több mint 84%-át vizsgálták meg. 2012 óta hazánkban is elérhető a telemedicinális szűrés, optikai üzletekben szűrőállomások indultak, a központi elemző és képolvasó állomás pedig a SE Szemészeti Klinikáján található. (Semmelweis Kft.).
A továbblépést egy országos, minden cukorbeteg számára elérhető telemedicinális DR szűrőhálózat kiépítése jelentené. Ehhez funduskamerák kihelyezésére van szükség az alapellátásban (háziorvosi rendelők/diabetológiai szakrendelések) amivel egyben növelhető lenne a beteg compliance, és szorosabb szemész-diabetológus együttműködés valósulhat meg. A magas rizikójú betegek kiszűrésével mind az egészségügyi rendszer mind a betegek terhei csökkennének.
A Magyar Szemorvos Társaság ezért együttműködést kezdeményezett a Magyar Diabetes Társasággal többek között egy új egészségügyi a diabéteszes retinopátia szűréséről, diagnosztikájáról, kezeléséről, gondozásáról szóló szakmai irányelv kidolgozására.
Mindezeken túl a szakemberek abban is bíznak, hogy a döntéshozók e kérdésben nem lesznek „rövidlátók”, és elismerik a telmedicinális rendszer egyszeri kiépítési költségének sokszoros megtérülését.
