Két és fél évezred csodája a szőnyeg
Egy hajdani szkíta hercegnő sírjában, az Altaj-hegységben jégtömbbe fagyva találták meg a kutatók azt a szőnyeget, amelyet ma a legrégebbi darabnak tartanak. A vizsgálatok szerint Krisztus születése előtt négy-ötszáz évvel alkotta meg mestere, a szőnyeg tehát bizonyíthatóan legalább kétezer-ötszáz éve része az ember életének. Egy egyiptomi sírból pedig, 1500 évvel ezelőttről lenből készült szőnyegek is előkerültek.
Készítésének módja nagyon hamar elterjedt keleten, a legnagyobb szőnyegkészítő kultúrák a mai Afganisztán, Törökország és Irán területén alakultak ki. Ezekben az országokban ma is kiváló mesterek dolgoznak, akik hagyományos technikával, vagyis kézzel csomózva állítják elő csodálatos darabjaikat. Az így készült szőnyegek anyaga mindig pamut, gyapjú, selyem, bár ritka esetben, rendkívül tehetős megrendelő számára készülhet arany-, ezüst- vagy fémszállal is.
Készítői műalkotásként tekintettek rá. Ezt bizonyítja, hogy a szőnyeg díszítésének komoly ikonográfiája alakult ki, vagyis a kárpitokon látható motívumokat nem kedvük szerint találják ki a mesterek: mindnek jelentése van.
A kezdeti stilizált ember- és állatábrázolásokat hamarosan az elvontabb geometrikus ábrázolások egészítették ki, majd megjelentek a szimbolikus motívumok is.
Érdemes megismerkedni néhány minta jelentésével, történetével.
Perzsa eredetű és nagyon elterjedt a boteh minta, amelyet a nyugati világban a körtéhez vagy a tobozhoz hasonlítanak, noha a boteh szó levélcsoportot jelent. A szakirodalom szerint a szimbolikus értelmezés Zoroaster lángjának, vagy a Dzsama folyó kanyarulatának tekinti, de jelentheti egy ököl lenyomatát is a friss gipszen.
A kufi mintát leginkább Anatóliában használták. A kufi az arab írás egyik formája, ezzel írták a Koránt, és ebből alakult ki ez a sajátos motívumrendszer. (Egy téves értelmezés a mezopotámiai Kufa város nevére vezeti vissza az elnevezést.)
A Mina Káni egy virágos minta, amely a nevét Mina kán után kapta. Nagy palmettákból és kis fehér virágokból áll, jellegzetes ismétlődő minta.
Ma elsősorban a lakás berendezésének egy nagyon fontos elemeként gondolunk a szőnyegre, pedig a kutatások bebizonyították, már első készítői is műalkotásként tekintettek kezük munkájára. A szőnyeget akár magunknak vesszük, akár ajándékba, mindig örömet okoz.
A hozzáértők szerint mindennapi használatra leginkább gyapjúszőnyeget érdemes vásárolni, ugyanakkor esztétikai megjelenésük ezeket is teheti olyan értékessé, hogy a gyűjtők számára is érdekesek lehessenek. A selyemszőnyeg értékálló, ezért nem csak a lakás, a ház díszeként szolgálhatnak kiválóan, hanem befektetésnek is megfelelőek.
A Krisztinaváros szívében található Kabiri Szőnyegház tulajdonosa Jamal Abdul Naser szerint a magyarok kifejezetten kedvelik a szőnyeget, a perzsa szőnyeg pedig régóta szinte kötelező tartozéka egy polgári lakásnak, vagy egy ízlésesen berendezett irodának.
Náluk nagy a választék, különböző terméket kínálnak és több mint nyolcvan százaléka kézi csomózású szőnyeg – mondja az üzlettulajdonos. Majd hozzáteszi: az sem csalódik, aki gépi készítésű szőnyeget szeretne, ilyet is kínálnak.
Megtudjuk azt is, hogy az értékesítésen kívül, szőnyegek javításával, restaurálásával és kölcsönzésével is foglalkoznak. Ráadásul aki ide látogat, személyre szabott ajánlatot kap.
Szőnyeget egy életre választ az ember – mondja Jamal Abdul Naser majd hozzáteszi: kérdés esetén szakértő kollégáik is szívesen állnak rendelkezésre.
Weboldaluk: www.kabiriszonyeghaz.hu
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Főszerkesztő: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
