170 éve született Csontváry Kosztka Tivadar (1853- 1919). Az évfordulót közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.
A kiállítást Baán László a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, aki elmondta, a festőgéniusz műveit legnagyobb számban őrző két közgyűjtemény anyagából állították össze. A Csontváry művészetét átfogóan bemutató közös kiállítás augusztusban nyílik Pécsen, az idén 50 éves Csontváry Múzeumban. A közös tárlatot a baranyai székhelyen szintén három hónapig láthatja a nagyközönség. A több, mint 40 művet felvonultató kiállítás tisztelgés a magyar festészet történetének egyik legeredetibb alkotója előtt, aki égi kinyilatkoztatást vélt hallani, miszerint ő lesz a világ legnagyobb festője, nagyobb Raffaellónál.
Csontváry műveit Gergely Mariann művészettörténész, a kiállítás kurátora mutatta be a sajtó képviselőinek.
A szicíliai Taorminai görög színház romjai a 19. század elejétől a festők és művészek egyik kedvelt zarándokhelye volt. Csontváry 1905-ben utazott Taorminába, hogy megörökítse. Amikor végre befejezte a mintegy 20 négyzetméteres képet, úgy nyilatkozott, hogy ez a mű ” világító erejénél fogva, felülmúlja összes eddigi festményeimet”.
Mária kútja Názáretben című festmény a kút mindennapjainak egy pillanatát jeleníti meg, a vízért jövő lányokat, asszonyokat. De a kút boltívének mentén végzett anamorfotikus tükrözés világossá teszi, hogy a kép főszereplője nem Mária, hanem a Csontváry arcvonásait viselő Vízöntő-figura.
A Tengerparti sétalovaglás a művész utolsó befejezett festménye. A kép 170 x 70 nagyságban készült Capri délkeleti csücskében található apró szigeten. 1909-ben még nem volt kész, amikor a művész levelet írt a minisztériumba és jelezte, szívesen ajánlaná az államnak megvételre, ám attól tart, hogy túl szép lesz „a kis újszülött” és sokallanák az árát.
1913 körül ezt írja Csontváry. “Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelemben és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellet hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendölt igazságot megtaláljam, és a gyakorlatban átvihessem. Elvonultam Libanon tetején s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak”.
Csontváry cédrusképei sok szempontból az életmű legfontosabb darabjai. Ő volt az egek magasságába emelkedő, az égiekkel társalkodó szent cédrus, és ő volt a magányos, tépett, az idők viharainak kitett pusztuló teremtmény is.
A kiállítás július 16-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.
