Gyermelyi Művésztelep 30 éve

márc 14, 2024JúliaAjánló, KiállításokLike

A Széchényi Művésztelep Alapítvány 30 éve (1994 – 2024)

A Gyermelyi Művésztelep 2024-ben ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Műcsarnok impozáns tereiben mutatkoznak be azok az alkotók, akik meghatározzák a történetét és legfőbb irányvonalait.

A telep fenntartója a Széchényi Művésztelep Alapítvány, melyet a képzőművész-jogász végzettségű Széchényi Péter, a jeles család leszármazottja alapított, aki híven annak mecénási tradíciójához, nemes ügyért hívta életre az alkotótelepet. Az Amerikában született festőművész a rendszerváltást követően nagy lelkesedéssel kezdeményezte, hogy ősei hazájában, elsősorban a pályakezdő művészek támogatására egy olyan helyet találjon, amely idővel komplex szellemi műhellyé nőheti ki magát.

A rendszerváltást követően újjáinduló művésztelepek közül az egyik a gyermelyi, amely azóta is töretlenül, évről-évre folyamatos alkotásra invitál. Az eltelt évtizedek bizonyították a kezdetben talán merésznek tűnő ötlet sikerét, hiszen a ’90-es évek ifjú, pályakezdő, akkoriban az egyetemről frissen kikerült művészeiből mára befutott, hazai és nemzetközi díjakkal elismert, műveikkel jelentős köz- és magángyűjteményekben is szereplő alkotók váltak, akiknek sikereihez a Gyermelyi Művésztelep munkájában való részvétel is hozzájárult.

Gyermelyen azóta is minden évben újabb fiatal művészek tűnnek fel, akik a budapesti és egri képzőművészeti egyetemekkel együttműködésben érkeznek. Az elmúlt három évtizedben az itt megfordult közel 150 alkotóból most azt a 67-et mutatták be, akik jelentősen hozzájárultak a műhely fejlődéséhez. A telep művészeti vezetője 1998 óta Stark István képzőművész, e tárlat társkurátora, akivel közösen válogatták ki az itt látható alkotásokat.

A művésztelep épülete egy 18. századi főnemesi kúria, amely a dombtetőn állva uralja a vidéket. Az épületnek saját élettere, territóriuma van, ami nem befelé figyel, hanem kifelé, a környezetére. A jelképnek tekinthető kúria úgy jelenik meg a tájban, mint egy antik görög templom. Széchényi Péter az 1990-es évek elején Lasetzky Frigyes építészt kérte fel a felújítási terv kidolgozására, aki a földszinten egy nagyméretű közös galéria-műtermet, valamint hálóhelyiségeket alakított ki.

A most kiállítók közül többek alkotását a művésztelep épülete, illetve az azt körülölelő festői táj ihlette. A Fény háza mint kiindulópont László Dániel festményén a művésztelep szellemi erejét szimbolizáló otthonként jelenik meg. A plakáton is ez látható.

A kiállítótér közepére került Wrobel Péter Poszhumán jelenés című műve, amely vegyes technikával készült és a természetet lopta be a terem.

Bodor Anikó alkotása a Felvonulás repedt tükör, ragasztott papír kivágással készült.

Ferenczy Zsolt vászna a Levitáció, a Föld felett lebegő, megkettőződő emberalak felkínálja a lét és a nemlét kettős lehetőségét.

A Gyermelyi Művésztelepen készült művek a közösség élményéből kiindulva tesznek fel természeti, társadalmi és etikai kérdéseket. A Gerecse lábánál fekvő alkotói-szellemi bázis immár harminc éve kínál lehetőséget a közös, de mégis egyéni alkotásra, arra, hogy a művészek reagáljanak szűkebb és tágabb környezetükre, önmagukra és a bennünket körülvevő világ kihívásaira.