Bővült a Nemzet Művésze díjazottjainak köre
A nemzet művészei egy időben legfeljebb 70-en lehetnek. A díjat minden évben a Magyar Művészeti Akadémia köztestület „születésnapjához”, november 5-éhez kapcsolódóan adják át. 2023-ban három művész: Lantos István zongoraművész, orgonaművész, zenepedagógus, az MMA rendes tagja; Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista és Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész, karmester kapta meg a díjat, amelyet Vashegyi György, az MMA elnöke és Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter adott át.
Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntőjében visszatekintett a díj születésének időszakára, továbbá elmondta, hogy elnöksége alatt hat alkalommal nyílt lehetősége átadni a Nemzet Művésze díjat. „Ezek az ünnepségek e tisztség legfelemelőbb, legkiemelkedőbb pillanatai. Megtiszteltetés volt e mostanihoz hasonlóan minden alkalom, amikor a nemzet művészeit köszönthettem.” – hangsúlyozta a leköszönő elnök.
Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter köszöntőjében elmondta: Azért nagyszerű ünnep a Nemzet Művésze díjátadó, mert az élet kiemelkedő fordulópontjain az embernek kapaszkodókra van szüksége. A művészet olyan szemléletet, értelmezési keretet ad, amely segítségével – ha nem is racionálisan – de elrendezhetőnek érezzük a világ dolgait, nagy kérdéseit. A Nemzet Művésze elismerést olyan művészek kapják, akik hagyományt építenek és bátorítanak életművükkel.
Lantos István zongoraművész, orgonaművész, zenepedagógus laudációja
„Ha az embernek a visszatekintés a pályájára lelki nyugalmat ad – nos, az a siker” – vallotta egy életút-interjújában Lantos István. A neves zongoraművésznek, a rendkívüli improvizációs tudású orgonaművésznek, az odaadó művészetpedagógusnak és intézményvezetőnek bőven megadatott mire visszatekintenie. A zene szeretetét a családjából hozta magával: szülei amatőr zenészekként egészen korán bevonták őt is a polgári családok elmaradhatatlan házi muzsikálásába. Hamar lehetővé tették számára, hogy az öreg zongorán kipróbálhassa kivételes zenei érzékét. A Bosnyák téri templomban pedig már négyévesen orgonálhatott – igaz, a pedálokat a kántor kezelte még helyette, s a hívek nem is sejtették, hogy egy kisgyerek játékában gyönyörködnek. A Bartók Béla zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol zongora és orgona szakon diplomázott. Később a Zeneakadémia helyettesítő tanára, majd rendes tanára, illetve tanszékvezetője lett. 1986 őszétől három évig vendégtanárként tanított Japánban. 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, később a zongoratanszék és a mesterképző tanfolyam vezetőjének nevezték ki.
Lantos István elismert zongora-virtuóz és kamarazenész, valamint egyedülálló improvizációs készséggel rendelkező orgonaművész. Előadóművészi pályája már a zeneakadémiai évek alatt elkezdődött. A Filharmónia szólistájaként számos zongora és orgonakoncerttel szerepelt Magyarországon és külföldön. Bayreuthban a Nemzetközi Ifjúsági Találkozón Bartók harmadik zongoraversenyével aratott először átütő sikert. Koncertezett az Állami Hangversenyzenekarral, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarával, a MÁV Szimfonikus Zenekarral és a Filharmóniai Társaság Zenekarával Európa számos országában. Gyakran meghívott zsűritag nemzetközi zongora és orgonaversenyeken. Koncertjeivel rendszeres visszatérő vendég Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is.
A hetvenes években feltűnt előadóművész-nemzedék egyik legsokoldalúbb egyénisége. A zongorajáték Liszt Ferenc által megteremtett, Bartók Béla és Dohnányi Ernő által közvetített gondolatának megfellebbezhetetlenül hiteles továbbvivője, a legnemesebb előadói hagyományok őrzője. A hangszínérzékeny zongorázás kimeríthetetlen eszközkészletű nagymestere – ezt kiváló lemezfelvételein és itthoni, valamint külföldi koncertjein egyaránt megcsodálhatjuk.
A Zeneakadémia professzora vérbeli zenepedagógus, aki a tanítást tartja legfontosabb élethivatásának. A növendékeit komplex tudás birtokában oktatja szeretettel évtizedek óta Magyarországon és külföldön egyaránt. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki az egyéni érvényesülés, hivalkodás iránt közömbös zenészként egyedülálló tehetségével és emberként szerény nagyságával hagy maradandó nyomot hazánk kultúrájában. Kivételes zenei rátermettsége mellett ízlése, elkötelezettsége, felelősségérzete és emberi tartása is a zeneművészek etalonjává teszi.
Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista laudációja
„Muris szakma: visszájáról kell nézni a világot” – így vall hivatásáról, a karikaturista pályáról Sajdik Ferenc grafikusművész. Ám akik ismerik a rajzait, az ő ceruzája nyomán híressé lett mesehősöket, vagy zsibongó városképeinek névtelen karaktereit, azok pontosan tudják: Sajdik Ferenc nem egyszerűen csak szemlél, hanem teremt is világokat. Saját, jellegzetesen „sajdikos” univerzumokat. Mesefigurái éppúgy, mint híres művészportré sorozatának szereplői minden mozdulatukkal, arcvonásukkal beszélnek: történeteket, anekdotákat mondanak el. Város- és tájábrázolásai pedig a múlt század mágikus realista iskolájának legkiválóbb folytatásai, XXI. századi kiteljesítői.
Az idén 93 éves, alkotó ereje teljében lévő mester iparrajziskolában tanult, nyomdásznak készült. 1949-től litográfusként dolgozott, majd a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Nemsokára közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi vicclap, amely hamarosan belső munkatársai sorába is felvette. Harminc éven át hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat. Több mint 300 könyvhöz – különösen ifjúsági és tankönyvekhez – készített illusztrációt, képei több generáció szívéhez nőttek.
1990 után – bár még jelentek meg karikatúrái magazinokban és napilapokban – mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híresek és máig igen népszerűek rajzfilmsorozatai, A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István íróval, költővel, néhai nemzet művészével ketten együtt tökéletes szerzőpárost alkottak. Hogy miért? Erről így vallott egyszer: „Ő is azt írt, amit akart, én is azt rajzoltam, amit akartam.” Halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek közösen: Gombóc Artúr, Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl– s még hosszan sorolhatnánk.
Legyen szó gyermek- és ifjúsági kötetekről, pénzügyi vagy épp egészségügyi témákról, Sajdik Ferenc grafikáinak a stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyveket közelebb varázsolja a mindennapokhoz, a humorosakat még szórakoztatóbbá, egyben filozofikusabbá teszik a rajzai. Karikatúráinak, mesekönyveinek, filmjeinek összetéveszthetetlen ismertetőjegyet ad a rajzi könnyedség, fesztelenség és a következetes stílustisztaság. Vonalai érzékenyek és kerekdedek, szeretnivalóan tarka színfoltokat adók. Figurái képesek számtalan alakot ölteni, az emberi lényből az állatiba, növényibe, tárgyiba oda- és visszaváltozni. Rajzairól a jó kedély és az örök emberség sugárzik.
Aki végigjárja a Vác belvárosában, a Pannónia-házban látható állandó életmű-kiállítását, az Sajdik Ferenc képei révén mesevilágbeli, történelmi, irodalomtörténeti és bölcseleti utazáson vehet részt – köszönhetően a játékos humor nagymestere kifogyhatatlan, teremtő fantáziájának. Hitvallása szerint: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” Bázelben beválasztották a világ egyik legnagyobb karikatúra-múzeumában kiállított alkotók sorába.
Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész, karmester laudációja
„Nem hiszem, hogy az a jó, ha az ember kizárólag a jövőnek és az örökkévalóságnak komponál” – vallja a zeneszerzésről, a művész és kora kapcsolatáról Selmeczi György. Meggyőződése: ahogyan egyetlen alkotó, úgy a zenszerző sem lehet elefántcsonttornya foglya. Ezért szeret beszélni, beszélgetni, mesélni, tanítani, disputálni a muzsikáról. S talán ez ösztönzi arra, hogy minden tudásával és energiájával, fáradságot nem ismerve benne éljen a művészeti élet sűrűjében.
Kolozsváron született; a gazdag kultúrájú város nemcsak szülőhelyeként, hanem az ottani Magyar Operaházban eltöltött három alkotó évtizede révén is meghatározó élményt jelentett a művész számára. Zenei tanulmányait ötéves korában kezdte, majd felsőfokú képzésben vett részt a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően Budapesten folytatta tanulmányait: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, s Párizsban is dolgozott. A kolozsvári Állami Magyar Színház karmestereként és zeneszerzőjeként már számos rádió- és televíziófelvételt készített. Majd Miskolc következett, ahol a Zeneakadémia tanárképző intézetében tanított, ugyanakkor megalakította és vezette a Miskolci Új Zenei Műhelyt, ezt követően pedig a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója lett. Szereti, ha egyszerre több színházban, társulatban, intézményben is dolgozhat párhuzamosan. Várszínház, József Attila Szinház, Mérték Egyesület, Vetületek Kortárs Opera Fórum, Camerata Transsylvanica kamarazenekar, Budapesti Kamaraopera, Auris Társulat, Millenáris Park, Magyar Állami Operaház – megannyi fontos állomás az életében, ahol kovásza lehetett új zenei kezdeményezéseknek.
Zeneszerzőként zenekari és vokális műveket, valamint a klasszikus kamarazene mellett számos színpadi és filmzenét komponált. Félszáz magyar nagyjátékfilm zeneszerzője, olyan moziké, mint az Ajándék ez a nap; Megáll az idő; Idő van; Angi Vera; Szerencsés Dániel; Szirmok, virágok, koszorúk; A részleg. Több operát és musicalt is szerzett, operákat és operafilmeket rendezett. Ugyanakkor a modern zenei hangzás mellett – Bartók és Kodály nyomán – gyakran merít a népzene, kiemelten az erdélyi népi kultúra élményanyagából. Közel áll zenszerzői gondolkodásához az ünnepek világa, legyen szó szakrális zenéről, adventi misztikus történetről vagy éppen farsangi felfordulásról.
Magyarországon kívül Európa számos országában hangversenyezik karmesterként, zongoraművészként és zeneszerzőként. Hangfelvételek sora fűződik a nevéhez, televíziós népszerűsítő sorozatot is készített az operáról, s tévés interjúsorozatot kortárs zenészekkel. Számos operát vezényelt szerte az országban. Rendkívül sokoldalú művész, aki a zenei élet több ágában is otthonos és tevékeny. Fáradhatatlan, sokszínű és kiemelkedő alakja a magyar zenei életnek. „Igyekszem derűs és vidám lenni, amikor csak lehetséges” – mondta egy interjújában. S e derűjét, kultúrateremtő és kultúraközvetítő elhivatottságával együtt kész mindenkor a zene szolgálatába állítani.
A Nemzet Művésze díjat, a legrangosabb hazai művészeti elismerést, a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére – 2013-ban – az Országgyűlés a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert képviselőinek személyes megbecsülése, méltó életkörülményeinek biztosítása céljából alapította, amelyet 2014-ben ítélt oda első alkalommal a díj Bizottsága.
2023-ban a Nemzet Művésze díj Bizottság tagjai:
Ferencz István bizottsági elnök, építész, tervezőművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja.
A kultúráért felelős miniszter által felkért tagok: Aknay János festőművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja; Eperjes Károly színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az MMA rendes tagja.
A Bizottság elnöke által felkért tagok: Ács Margit író, az MMA rendes tagja; Blaskó Péter színművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja; Finta József építőművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja; Sapszon Ferenc karnagy, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja; Sebő Ferenc előadóművész, népzenekutató, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja; Turi Attila építőművész, az MMA rendes tagja; Vári Fábián László író, költő, műfordító, néprajzkutató, az MMA rendes tagja; Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus, a nemzet művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az MMA rendes tagja.
A rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban tartották, melynek moderátora Juhász Judit, az MMA szóvivője volt, az eseményen közreműködött Boros Mihály zongoraművész, az MMA művészeti ösztöndíjasa.
