Kós Károly (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét és annak több történelemformáló korszakát. Születésének 140. évfordulója tiszteletére a Műcsarnok a legátfogottabban mutatja be életművét, amely szeptember 15-ig látogatható.
A kiállítás megnyitóján bevezetőt mondott Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója, az MMA levelező tagja.
A kiállítás eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be Kós Károly, a fiatal építésztehetség korai remekműveit: a budapesti Állatkertet, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot vagy a zebegényi Havas-Boldogasszony római katolikus templomot.
A két világháború között sztánai otthonából, a Varjúvárból több műfajt érintő közösségszervezéshez kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek a tárlaton korabeli publikációkkal, saját írásaival kiegészítve.
Az életmű tervei és épületei felmutatják: Kós Károly számára az erdő és a falu, a természet és az ember kettős metafora. A modern előtti egyik utolsó kézműves kísérlet, amely művészi megfogalmazásban máig hatóan figyelmeztet arra, hogy a világ nem külön a természet és külön az ember összege, az ember éppen hogy az univerzum szerves része. És utóbbit az ember csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.
A kiállítást megnyitotta Dévényi Sándor DLA, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, a Nemzet Művésze, az MMA rendes tagja, Kós Károly-életműdíjas építész.
