A Magyar Tudományos Akadémián Eötvös Lorándra emlékeztek
Az Eötvös 100 Koordináció Testület és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság tudományos ülésszakot rendezett január 14-én a Magyar Tudományos Akadémián Eötvös Loránd halálának 100. évfordulója alkalmából. Eötvös Loránd hazánk egyik legkiemelkedőbb természettudósa volt, a fizika történetében világhírű. Kutatásainak jelentősége napjainkban is egyre emelkedik. A rendezvényen köszöntőt mondott Lovász László, az MTA elnöke, Borhy László akadémikus, az ELTE rektora, valamint Sólyom Jenő, az ELFT elnöke.
A program a Tudós Kávézóban kezdődött, ahol Monok István, az MTA KIK főigazgatója megnyitotta az Eötvös Loránd-tablókiállítást, majd beszédet mondott Szarka László és Kroó Norbert, az Eötvös 100 Koordináció Testület vezetői, valamint Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke.
A nap folyamán a résztvevők előadásokat hallgathattak meg a fizikus, a geofizikus, az MTA-elnök, a rektor, a miniszter és a sportember Eötvösről. Cserti József ( ELTE TTK ) előadása – Eötvös Loránd, a fizikus. Bodoky Tamás (MGE) előadása – Eötvös Loránd, a geofizikus. Molnár Andrea ( MTA KIK ) előadása – Eötvös Loránd, az MTA elnök. Borsodi Csaba ( ELTE BTK ) előadása – Eötvös Loránd, a rektor. Cieger András (MTA BTK ) előadása – Eötvös Loránd, a miniszter. Kis Domokos Dániel (OSZK ) előadása – Eötvös Loránd, a sportember
Délután Eötvös Loránd digitalizált sztereodiáit mutatta be Regály Zsolt, az MTA CSFK tudományos főmunkatársa, amit kötetlen beszélgetés követett az Eötvös Loránd centenáriumi évről.
Ahogy szétnéztem, jó érzésem támadt, Eötvös Loránd és az előadások iránt, nagy volt az érdeklődés, minden korosztály képviselve volt!
Eötvös Loránd életútja
1848 július 27-én Budán látta meg a napvilágot. Szülei nagy gondot fordítottak taníttatására. Az akkori közfelfogásnak eleget téve, először elvégezte a jogot a budapesti egyetemen. Eközben mivel felébredt benne a természettudományok iránti érdeklődés, tanult ásványtant és kőzettant, kémiát, matematikát, csillagászatot. Majd édesapja beleegyezésével 1867 – 1870 között német egyetemeken – Köningsbergben és Heidelbergben – folytatta tanulmányait. 1970. Júliusában szerezte meg a bölcsészeti doktorátust a heidelbergi egyetemen.
A doktorátus letevése után hazatérve, nyomban tudományos munkához látott. A rezgési elmélet és a távolhatás kérdésének összefüggéseivel kezdett foglalkozni. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki (Eötvös féle reflexiós inga). Édesapja halála után (1871. február 2.) a pesti egyetem magántanára, majd egy év múlva már az elméleti fizika nyilvános tanára lett. Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizikai tanszéket vette át. A Magyar Tudományos Akadémia – melynek édesapja haláláig elnöke volt – 1889. május 3-án elnökének választotta meg. Erről a magas tisztségről 1905-ben mondott le azért, hogy idejét az akkor kibontakozó gravitációs vizsgálataira fordíthassa. A gravitációs tér térbeli mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. Neves külföldi szakemberek keresték meg, akik egyrészt tanulmányozták az ingát, másrészt meg is vásárolták. Eötvös nem védte le az ingáját (nem szabadalmaztatta), és mindenkinek készséggel segített. Vizsgálatait a földmágnesességre is kiterjesztette és a mérésekhez műszert is fejlesztett ki, a mágneses transzlatométert.
Kiváló elemző képesség és az átfogó szintetikus kutató hajlam együttese jellemezte Eötvöst. Haladó szellemű kutató volt, nézetei társadalmi fejlődésünkre iránymutatóak. Tudományos tevékenységében döntő szerepe volt az igazság keresésének.
Eötvös Loránd teljes életet élt, szenvedélyes turista volt, szerette a természetet. A kerékpározás és lovaglás mellett hegymászással töltötte szabadidejét. Lányaival együtt több hegycsúcsot megmászott. Emberi jellemvonásai közül kiemelkedő volt szerénysége, egyszerűsége, közvetlensége és jószívűsége.
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
