Önfeledt improvizáció
Kiadó: Soka Gakkai Magyarország Buddhista Egyesület
Mi születik abból, ha a jazz két óriása találkozik a világ egyik legmeghatározóbb buddhista filozófusával?
A válasz az a párbeszéd-kötet, amelyben Herbie Hancock jazz zongorista, Wayne Shorter, a fúziós jazz egyik legendás alakja és Daisaku Ikeda japán buddhista filozófus osztják meg egymással gondolataikat.
A három beszélgetőpartnert sok évtizedes barátság fűzi össze, így olvasás közben az embernek olyan érzése támad, hogy akaratlanul is fültanújává vált egy baráti társalgásnak. Ilyenformán személyes történeteket hallhatunk fejlődésről, szakmai sikerekről, sőt súlyos veszteségekről, és nem utolsó sorban a jazz történetének olyan meghatározó egyéniségeiről, mint Miles Davis, Art Blakey vagy Dizzy Gillespie.
A könyvet olvasva a három buddhista szerző beszélgetéséből kiderül, hogyan hatott a Nicsiren-buddhizmus filozófiája és gyakorlata életük legkülönfélébb területeire.
Részlet a könyvből:
Ikeda: A buddhizmus nem különül el a hétköznapi élettől. Végső soron a hétköznapokban véghez vitt tetteinkben él. Az emberi élet eredendően érdemes a tiszteletre. Nincs értelme másnak tettetni, vagy jobb színben feltüntetni magunkat, mint akik vagyunk. A buddhizmus célja, hogy saját életünket másokéval együtt felragyogtassuk, hiszen mi magunk is ez a ragyogás vagyunk. Ehhez az első lépés mások tisztelete, és az őszinte párbeszéd. Ez építi a bizalmat, ami dinamikus fejlődést eredményez. Manapság, amikor az egyének erőtlennek érzik magukat, és kételkednek a párbeszéd erejében, ez mind fontosabbá válik.
Shorter: Az előadás is olyan, mint egy párbeszéd. Zenélés közben az üzenetem a következő: Ne kerüld a váratlannal és az ismeretlennel való konfrontációt! Az előadások során rengeteg zenei kihívásba ütközünk. Pontosan ezekben a pillanatokban teszem fel magamnak a kérdést, hogy mit érdemes a váratlannal kezdeni ahelyett, hogy elfutnék, vagy az ismerős kényelmet keresném. A kaland örömét is igyekszem átadni, amely minden félelmet kiszippant a teremből.
Hancock: Mostanában sokat morfondírozom azon, hogy vajon milyen irányt vesz a jazz a jövőben. Azt hiszem, a sokéves tapasztalattal rendelkező zenészek felelőssége, hogy másokkal tudatosan együttműködve komponáljanak, kortól és zenei területtől függetlenül.
Szó esik előadó művészetről, sikerekről és bukásokról, miközben az emberi lélek mozgatórugóinak egész térképe bontakozik ki előttünk.
Az egyéni élet megkerülhetetlen kihívásaitól eljutunk egy emberközpontú globalizáció víziójáig, amely civilizációnk vonzó és izgalmas jövőképét tárja elénk, és amellyel könnyű azonosulni. A szerzők élettapasztalata, lelkesedése és hite oly magával ragadóan táplálja az eszmecserét, hogy a könyvet olvasva ösztönösen felvetődik a kérdés, tényleg miért is ne volna mindez megvalósítható.
Ami nekem a könyvben nagyon tetszett, az a mérhetetlen tisztelet egymás iránt. Milyen más lenne az életünk, ha mi is így beszélgetnénk egymással …
A beszélgetést a Soka Gakkai japán nyelvű napilapja, a Seikyo Shimbun egy 2010 szeptemberétől 2011 decemberéig terjedő cikksorozat keretében tette közzé. 2013-ban jelent meg könyv alakban: Beszélgetések Jazzról, buddhizmusról, és az életről címmel. 2019-ben magyarul is megjelent Ancsin Zsuzsa fordításában Önfeledt improvizáció címmel.
Aki többet szeretne megtudni a három barátról, bővebb információ:
Daisaku Ikedáról (angolul) https://www.daisakuikeda.org/
Herbie Hancockról (magyarul) https://hu.wikipedia.org/wiki/Herbie_Hancock
Wayne Shorterről (magyarul) https://hu.wikipedia.org/wiki/Wayne_Shorter
Aki szeretné elolvasni a könyvet rendelje meg a terjesztőtől: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/mitologia-vallas/onfeledt-improvizacio 
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
