Vizes élőhelyekkel a jövőnkért: fenntartható megélhetés! – témakörben rendezték meg 2016. február 2-án a Magyar Természettudományi Múzeumban a Világnap ünnepi eseményeit – a Földművelésügyi Minisztérium, a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természettudományi Múzeum közös szervezésében.
Az eseményen köszöntőt mondott V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és Hungarikumokért felelős államtitkár, dr. Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója, dr. Korsós Zoltán, és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, Prof. Dr. Dévai György.
Tudományos előadások hangzottak el a vizes élőhelyek jelentőségéről, a Tisza ukrajnai szakaszának élőhelyi sokszínűségéről, a barlangi vizek élővilágáról és sok más témában dr. Boros Emil, Vicei Tibor Tamás, Koleszár Gergő, Kolozsvári István, Angyal Dorottya, Prof. Dr. Kerekes Sándor által.
A Varázslatos Magyarország fotóiból válogatott kiállítás is várta az érdeklődőket.
Együttműködési megállapodást írt alá V. Németh Zsolt, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár és Dr. Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója.
A nemzetközi jelentőségű Ramsari Egyezményt a vizes élőhelyekről 1971. február 2-án írták alá. A vizes élőhelyek átalakításának, pusztulásának gyorsuló üteme eredményezte azt a nemzetközi összefogást, mely e szerződés létrehozásához vezetett. Több mint negyven éves története során, az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezményként fokozatosan szélesítette tevékenységét, így a vízimadarak védelmén, mint elsődleges célon túl, a vizes élőhely teljes ökológiai rendszerének megóvását szolgálja. A „vizes élőhelyeket” a vizektől az különbözteti meg, hogy átlagos mélységük két méternél kisebb. Ennél mélyebb vizeknél a növényekkel borított partszegély tartozik ez alá a fogalom alá. Nemzetközi jelentőségűnek akkor tekinthető egy terület, ha pl. valamely vizes élőhelytől függő állatfaj (madár, emlős, kétéltű, rovar) világállományának legalább 1%-át tartja el, illetve őshonos halak, vándorló vízimadarak, vagy veszélyeztetett fajok számára alapvetően fontos élőhely. Magyarországon a tavi, folyómenti és mocsári élőhelyek közül 29 élőhely tartozik az Egyezmény által érintett területek közé.
A Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei kezdetektől részt vesznek a területek felmérésében, a kijelölések szakmai megalapozásában, és egyes monitorozási feladatokban.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg 29 hazai helyszín tagja a listának.
Magyarország ramsari helyszínei: Balaton, Baradla-barlangrendszer, Béda-Karapancsa, Biharugrai halastavak, Bodrogzug, Borsodi-Mezőség, Csongrád-bokrosi Sós-tó, Dél-balatoni halastavak és berkek, Felső-Kiskunsági szikes puszták, Felső-Kiskunsági szikes tavak, Felső-Tisza, Fertő, Gemenc, Hortobágy, Ipoly-völgy, Kardoskúti Fehér-tó, Kis-Balaton, Izsáki Kolon-tó, Mártélyi Természetvédelmi Terület, Montág-puszta, Nyirkai-Hany, Ócsa, Pacsmagi halastórendszer, Pusztaszer: Fehér-tó, Fertő, Sasér, Labodár, Csaj-tó, Rába-völgy, Rétszilasi halastavak, Szaporca-tó, Tatai Öreg-tó, Velencei-tó és Dinnyési-fertő. Magyarország Ramsari területei összesen: 243 hektár.
Készítette: Krónika Videómagazin. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Közéleti Gazdasági Krónika.
