A Szépmíves Könyvek a 19. és 20. századi emlékiratok, naplók, kultúrtörténeti munkák kiadására specializálódott kiadói műhely, amely elsősorban a kiadatlan vagy elfeledett kéziratok feltárását és kiadását tűzte ki célul. Ismert nevek ismeretlen írásai, grófok, bárók, illetőleg grófnők, bárónők visszaemlékezései, korabeli politikusok és közéleti személyek magánírásai, továbbá vallomások és levelezések, diáriumok és útirajzok, valamint elfeledett művek egyaránt jelentik a profil árnyalatait, ugyanakkor szempont és terv az irodalmi helyreállítás ügye: korábban cenzúrázott, torzón kiadott művek megjelentetése az eredeti változat(ok)ban.
A műhely nem zárkózik el a művelődés- és helytörténeti kuriózumok közreadása elől sem. Fő hangsúlyt kap a női emlékirat-irodalom, valamint többek között az Andrássy- és Károlyi-hagyaték feldolgozása, közreadása, s nem utolsósorban az erdélyi irodalmi és művelődéstörténeti hagyomány elfeledett vagy ismeretlen műveinek gondozása.
Képes emlékezet – Karády Katalin: Ne kérdezd, ki voltam – Egy díva emlékére
„Aki a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt.”
Egy fájón búgó hang valahonnan az Égből. A szívre helyezett parázs pergő hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Dizőz és nemzeti intézmény: Karády Katalin.
Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni… A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját… Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen.
Sorsok és életek – Munkácsy Mihály: Emlékeim
“Első emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezdődnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészből. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc körül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt.
Apám – hogy is mondjam csak? – sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerző, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal őrszem sétált le meg fel a házunk előtt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idősebb bátyám, aki akkor tízesztendős volt, azután is sokat mesélt körülményeinkről, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor először terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az összes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldött minket, anyámat és az összes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.”
Emlékirat, naplótöredékek és a feleségéhez írt levelek egy kötetben. A különleges összeállítás először jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektől valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, miközben egy kusza keletkezéstörténetre is rávilágít: a francia nyelvű memoár szövegét először Munkácsy titkára, Malonyay Dezső juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta közre az írást, úgy, mintha maga a Művész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit leközli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Közben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést? A válasz egyszerű: A jelen kötetben, amelyik tartalmazza mindkét szövegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.
2016. júliustól jött létre a Szépmíves Könyvek műhelye, amelynek fő profilja a 19–20. századi emlékiratok, naplók, kultúrtörténeti munkák kiadása lesz. Márai Lola, Ignotus, Jászai Mari, Karády Katalin és mások kötetei ősztől kerülnek a könyvesboltokba.
A Szépmíves Könyvek főszerkesztője, Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész korábban a Helikon Kiadó irodalmi vezetőjeként dolgozott, egyebek mellett nevéhez fűződik Márai Sándor, Weöres Sándor, Bánffy Miklós és Kós Károly műveinek gondozása.
Készítette: Krónika Videómagazin: Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Közéleti Gazdasági Krónika.
