Ignácz Ádám: Milliók zenéje
Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon
Kiadó: Rózsavölgyi és Társa
Az utóbbi években Magyarországon is megerősödtek az új szemléletű populáris zenei kutatások, egyre több hazai műhelyben jelennek meg a népszerű zene témaköréhez kapcsolódó munkák.
Ezek sorát erősíti Ignácz Ádám monográfiája is, amely mindenekelőtt azt kívánja bemutatni, hogy az államszocialista Magyarországon milyen zenetudományi és zeneszociológiai koncepciók mentén közelítettek a populáris zenei jelenségekhez, és hogy a populáris zene milyen sajátos körülmények hatására válhatott hazánkban (és az egykori keleti blokk más országaiban) az akadémiai kutatás tárgyává – azzal párhuzamosan vagy annál is korábban, mint ahogy ez a hidegháborús nyugaton történt.
A könyv középpontjában a Rákosi-korszak, valamint a Kádár-korszak első időszakának zenei diskurzusai állnak, de mellettük a zene esztétikai, társadalmi és politikai szerepéről folytatott közéleti viták is kitüntetett figyelmet kapnak. A szerző megközelítése új szempontokat nyújt a magyarországi populáris zene múltjának feldolgozásához, illetve a 20. századi magyar zenetudomány szociológiai és tudománytörténeti vizsgálatához.
A kötet annak megértéséhez is közelebb viheti az olvasót, hogy a változó politikai és ideológiai körülmények között milyen megfontolások mentén különböztették meg a zenei szférákat egymástól, s mikor mely zenei jelenségeket társították a populáris zene (valamint a művészi zene és a népzene) fogalmához.
Az olvasó olyan érdekes fejezeteket talál a könyvben, mint: Zene és Tudomány az államszocializmusban, Populáris zene, könnyűzene, közhasználatú zene, A jazz és a könnyűzene megítélése az 1945 előtti Magyarországon, Zene a tömegeknek A (populáris) zene kérdése a sztálini Szovjetunióban, A „rövid” ötvenes évek (a Rákosi-korszak) – A nyugati zene ellen, A zenei szférák viszonya, Úton egy új, népszerű zenekultúra felé, A „nép kultúrateremtő” ereje: a zenei tömegmozgalom – Új műfaj a tömegeknek? A tömegdal problémája, Zenenevelés és a közönség „valódi” igényei, A „hosszú” hatvanas évek -Törés vagy folytatás? A Kádár-korszak első évtizede, A zenei köznyelv, A jazz zenetudományi megítélésének változásai a kora Kádár-korszakban, Tánczene és magasművészet: a jazz jelentései az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, A zenetudomány kísérletei a jazz integrációjára, Beat: Az új amatőr ifjúsági zene hazai recepciójának kezdetei, Könnyűzene – beatzene, Beat és jazz, Beat és pol-beat, A kelet-európai zenetudomány emlékezete …
Bár a vizsgált korszak sajátosságaiból fakadóan a témát illető politikai és intézményi vonatkozások is megkerülhetetlenek, a könyv főbb sarokpontjait sokkal inkább az államszocializmus kultúrájának és tudományos törekvéseinek a politikával olykor összetalálkozó, máskor attól függetlenedő kérdései jelentik.
Ignácz Ádám: 1981-ben született. Zenetörténész, 2013 óta az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa, 2017 óta a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője. 2015 óta az International Association for the Study of Popular Music (IASPM) tagja.
Fő kutatási területe a 20. századi Magyarország populáris zenéje, valamint a populáris zenei kutatások története. Írásai német, angol, illetve magyar nyelvű folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelentek meg. 2008 óta rendszeresen tart előadásokat hazai és nemzetközi konferenciákon, és maga is számos konferencia szervezője volt. 2015-ben elnyerte az NKFIH posztdoktori ösztöndíjat, 2017-től pedig két éven át Bólyai János Kutatási Ösztöndíjban részesült.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
