Pintér Éva festmény kiállítása a Békeházban
A főváros szívében álló Békeház a Családok Szövetsége a Világ Békéjéért és Egységéért nemzetközi civilszervezet magyarországi egyesületének és társszervezeteinek a székhelye. Rendezvény, oktatási és előadóközpont is, amely magas színvonallal és tapasztalt személyzettel várja alkalmi, illetve rendszeres látogatóit. Mivel több szervezetnek is otthont ad a Békeház, ezért sokszínű és változatos programok várják a vendégeket és érdeklődőket.
Árilis 25-én Pintér Éva UPF-békenagykövet festmény kiállításának megnyitóján voltam a Békeházban. Szeretek kiállításokra járni, kiemel a hétköznapok mókuskerekéből és egy magasabb szférában megpihenhet a lelkem.
A Békeház igazgatója Krebsz Tibor nyitotta meg a kiállítást, aki beszédében kiemelte, a béke és a művészet harmóniában van egymással. Pintér Éva festményei is békét, harmóniát, a természet szépségét közvetítik. A művésznő színei erőt és boldogságot sugároznak.
A kiállított anyagot Fenyves Mária Annunzita illusztrátor, grafikus, költő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe -balra – jobbra Pintér Éva.
Szeretem a virágokat, megnyugtatnak, a zajos világban a csendet, az örökkévalóságot jelentik. A virágok színét a kertem színei adják, a másik éltetőm a Mosoni-Duna. Nem messze folyik a házamtól, szeretek arra sétálni, a víz az éltető elemem. A téli Duna part is feltölt, sok téli képet festettem, de igazán a tavasz az évszakom – mondta festőművész Pintér Éva.
A megnyitó végén a 15 éves Krebsz Kiara “Humoreszk” című zongorajátékát hallgathattuk meg, amely szívderítő volt, mosolyt csalt a jelenlévők arcára.
A kiállítás megtekinthető hétköznap 10-17 óráig, Budapesten a Hernád utca 35-ben (bejárat a Marek József utca felől van).
Pintér Éva 1940-ben született Mosonmagyaróváron, 10 évesen már Tallós Prohászka István tanítványa. A Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Hincz Gyula Kokas Ignác és Kórusz József tanította. Korábban eljutott a modern fölfogásokhoz is, de közben kialakította mai dekoratív, fátyolos szürrealizmusát.
1958 óta kiállító művész, közben különböző polgári foglalkozásokat űzött. Mintegy 35 önálló és 75 csoportos tárlaton mutatta be alkotásait, amelyek főként a szigetközi tájjal és népélettel kapcsolatosak. Az olajképfestészet mellett a secco, freskó, a linómetszet és a rézkarc műfajában is tevékenykedik. Képei eljutottak az USA-ba, Irakba, Izraelbe, Svájcba, Hollandiába és Ausztriába is. Több művészeti társulás tagja (Független Magyar Szalon, Művészeti Tárló – Kortárs Művészek Munkacsoportja stb.). Aktívan részt vesz szülővárosa művészeti és közéletében. Mosonmagyaróváron ő hozta létre a Tallós Prohászka István Társaságot, képei számos hazai és külföldi gyűjteményben megtalálhatóak.
Köztéren megtalálható művei: secco (1968, Vác, görög katolikus templom), freskó (1968, Mosonmagyaróvár, kórház), Balaton alkonyatban (freskó, 1975, Bázel, Magyar étterem), freskó (1975, Haarlem, Árvaház).
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
