Made in Italy
James D’Arcy forgatókönyvíró-rendező filmje a Made in Italy augusztus 6-tól tekinthető meg a mozikban, amely a gyönyörű olasz tájakon kívül (a pszichológusok most örülhetnek), rámutat arra, hogy a gyászt nem eltakarni kell, hanem kimondani, beszélni róla, és amit mások megtehetnek, együttérzően meghallgatni.
Sajnos az embereket nem tanították meg az együttérzésre, a fájdalomtól meg szinte menekülnek. Ezt én is átéltem, mert amikor a 18 éves fiam meghalt, nem volt kivel beszélgetnem róla, csak az égiekkel. Úgy csinált mindenki, mintha nem is létezett volna. Nem tették jól! Haragudtam a világra, szívtelennek tartottam mindenkit, de ma már tudom, hogy csak kímélni akartak a fájdalomtól. A Made in Italy pontosan erről szól …
Nem példa nélküli, bár valóban ritka, amikor apa és fiú egy mozifilmben együtt szerepel. Az azonban már igazi kuriózumnak számít, ha a családtagok a filmvásznon is apa-fiú kapcsolatot alakítanak. Amikor pedig a szereplők egy, a valóságban megtörtént, személyes drámát dolgoznak fel a filmben, nos, az már tényleg egyedülálló a mozifilmek világában.
A két főszereplő Liam Neeson és Micheál Richardson apa és fia a való életben is és ebben a szívmelengető, komédiába csomagolt családi drámában egy személyes tragédia feldolgozása is megtörténik: Liam Neeson felesége, Richardson édesanyja, évekkel ezelőtt egy síbaleset során életét vesztette.
A londoni bohém művész Robert a fiával Jackkel visszatér Olaszországba Toscana napsütéses vidékére, hogy felújítsa azt a nyaralót, melyet egykori felesége hagyott rájuk. A ház azonban borzalmas állapotban van, így apa és fia hozzálátnak a felújításnak és közben rádöbbennek, hogy nemcsak a nyaralóra, de kettejük kapcsolatára is ráfér egy alapos renoválás.
„Ez egy nagyszerű történet családról, szeretetről, együttérzésről és veszteségről. Ráadásul nem kevés humorral színezve. Számomra egészen katartikus volt a saját gyászom feldolgozásában. És az, hogy ezt a saját művészi kifejezési módommal, azaz a filmkészítésen keresztül tehettem meg, nagyon kivételes és különleges volt”- nyilatkozta a film bemutatója kapcsán Liam Neeson, az Oscar-díjra jelölt, északír származású színész.
Érthető módon a Made in Italy másik főhősének, a Jacket alakító Micheál Richardsonnak is egyedi, semmihez sem hasonlítható élményt jelentett a forgatás: „Amikor először olvastam, fura érzés volt, hogy ennyire közel áll a történet hozzánk. Anyu tíz évvel azelőtt halt meg és a gyász feldolgozására nincs igazán recept. Van apunak egy mondata a filmben: Senki sem tudja, hogyan kell ezt csinálni. Valóban így van. Gyakran előfordul, hogy a tragédia után bezárkóznak az emberek, magukba fojtják a gyászt. Szerintem nem ez a megfelelő módja a továbblépésnek, a feldolgozásnak. Ki kell engedni magunkból, sírni kell és emlékezni a szeretett emberre. Én ezt tettem.”
James D’Arcy, a Made in Italy forgatókönyvíró-rendezője így emlékszik az itáliai napokra: „Az olaszországi forgatás során szerencsés és szerencsétlen körülmények is adódtak. Mázlim volt, hogy a leglelkesebb és legszorgalmasabb stábbal, valamint szereplőgárdával dolgozhattam együtt. Szerencsétlenségünkre ugyanakkor ötven éve nem volt olyan rossz idő Toszkánában tavasszal, mint a forgatás alatt! De még így is csodálatos volt ott dolgozni. Úgy éreztem, mindannyian egy csónakban evezünk, ami létfontosságú egy kiváló produkció elkészítéséhez.”
A film színes, szinkronizált, amerikai dráma. Forgalmazza: Big Bang Media
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
