Kónya Imre: … és az ünnep mindig elmarad?
Rekviem a rendszerváltásért – Alexandra Kiadó
Kónya Imre az állampárttal szemben létrejött Ellenzéki Kerekasztal megszervezője, az első szabadon választott parlament kormánypárti frakcióvezetője, majd az Antal kormány belügyminisztere. Visszaemlékezései feltárnak politikai folyamatokat, de mintegy személyes ismeretségbe is hoznak bennünket a főbb szereplőkkel, felvonultatva őket erényeikkel és gyarlóságaikkal egyetemben.
A könyvben olvashatunk dr. Antall József, dr. Szabad György, dr. Orbán Viktor, Göncz Áprpád személyéről épp úgy, mint Csurka Istvánról, Boros Péterről, Kupa Mihályról …
A Nyugati téri Alexandra Pódiumon a Heti Válasz rovatvezetője Ablonczy Bálint újságíró beszélgetett Kónya Imrével. A könyvbemutatóra sokan eljöttek a könyv szereplői közöl, vagy százan szorongtunk a picike teremben. A könyv megjelentetésének érdeme az Alexandra Kiadóé, a bemutatót Jusztinger Brigitta, PR-menedzser vezette.
Írtam egy könyvet – kezdte a beszélgetést Kónya Imre -, és szeretném, ha minél többen elolvasnák. A címe: … és az ünnep mindig elmarad? A végén a kérdőjelet Tolvaly Ferencnek és Sándor Györgynek köszönöm.
Az 1988 és ’94 közötti időszak eseményeit írtam meg. S persze azt is, ami minderről írás közben eszembe jutott. Szubjektív könyv lett, tele személyes élményekkel. Nem történelemkönyvet írtam, de nem is legendáriumot. Emlékeimet több oldalról is ellenőriztem, szembesítettem őket a dokumentumokkal, mások emlékezetével. Hogy az első négy év miért nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna? Azért, mert úgy nem sikerülhetett. S talán azért is, mert mi, akik az Ellenzéki Kerekasztalban képesek voltunk az összefogásra, a szabad választások után nem tudtunk együttműködni olyan kérdések megoldásában sem, amelyekben kormánynak és ellenzéknek, egy újjáépítés időszakában együtt kellett volna működnie.
Tanúskodni akarok ebben a könyvben a rendszerváltozás időszakáról s részben az utána következő negyedszázadról. Olyan történeteket írtam meg, amelyeket személyesen megéltem, de amelyek nagy részéről eddig legfeljebb csak szűk körben beszéltem. Rég kiszálltam a politikából és eszembe se jut, hogy valaha visszatérjek. Semmi okom, hogy bármit is kozmetikázzak vagy elhallgassak. A szereplőket minden esetben néven neveztem és bizonyára lesznek majd, akik megsértődnek, tőlük előre elnézést kérek.
A mögöttünk hagyott negyedszázad talán legfontosabb kérdése, hogy a biztató kezdet után, a rendszerváltó országok éléről hogyan jutottunk hátrább a sorban, és miként kerülhetünk ismét előbbre. Tudom, hogy mint minden valódi kérdésre, erre is többféle válasz adható és az én válaszom, csak egy a lehetséges válaszok közül. Ugyanakkor a könyvben olvasható információk – amelyek egy részével a nyilvánosság most találkozhat először – talán alkalmasak arra is, hogy ki-ki megfogalmazza a saját válaszát.
Amikor elkészültem a könyvvel, elküldtem a kéziratot egyik barátomnak. Széles látókörű, a közéletet figyelemmel kísérő ember. A válasza két mondat volt: “Jót szórakoztam a sztorijaidon. Nem is tudtam, hogy ennyi humor volt ebben a huszonöt évben!” Elgondolkodtam: lehet, hogy egy szórakoztató könyvet írtam?
Készítette: Krónika Videómagazin. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Közéleti Gazdasági Krónika.
