Megújult a Zeneakadémia legendás orgonája
A Zeneakadémia koncertorgonája öt évtizednyi hányattatás után újra eredeti pompájában szólal meg október 22-én az intézményalapító Liszt Ferenc születésnapján, jelentették be október 19-én sajtótájékoztató keretében.
Az eseményen részt vett Dr. Vigh Andrea a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, hárfaművész, Lakatos Gergely a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Audiovizuális és Színháztechnikai Osztályának vezetője, az orgonaprojekt vezetője, Philipp Klais a bonni Johannes Klais Orgelbau ügyvezetője, a Beethoven Társaság alelnöke, Faragó Attila, az AerisOrgona Kft. ügyvezető igazgatója, Szabó Balázs orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének tanára, a nagytermi orgona rekonstrukciójának orgona szakértője, Fassang László orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének tanára, az Orgonatanszak vezetője, Dr. Batta András az LFZE korábbi rektora, Szentgyörgyvölgyi László Zoltán az LFZE kancellárja, Csonka András, a Zeneakadémia programigazgatója.
Megtudtuk, hogy száztíz éves történetet járt be a Zeneakadémia Nagytermének orgonája. A karlsruhei Voit & Söhne cég műhelyében készült 1907-ben a cég 975-ös opuszaként, 4 manuállal és 74 regiszterrel. A hangszer együtt épült a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületével. Ez volt Magyarország első koncertorgonája és egyben az építők legnagyobb hangszere is.
Voit korának kiemelkedő orgonaépítője volt, aki hangversenytermi koncertorgonák készítésére specializálta magát. Ezek a hangszerek a szimfonikus zenekar hangzásideálját követték, ahol a hangszínek rendkívül gazdag skálája szólaltatható meg a pianissimótól a fortissimóig. Az elektromos traktúrával épített színpadi játszóasztal a világon először Budapesten tette lehetővé, hogy az orgonista a közönség és a színpadon játszó zenészek közvetlen közelében helyezkedjen el. Ily módon a hangszer szimbolikus üzenetet közvetít, miszerint az orgona több száz éves templomi szolgálat után a többi hangszerrel egyenrangúvá vált, és a pódiumon is otthonra talált.
Ha a hangszer történetét áttekintjük, négy világosan elkülönülő korszakot nevezhetünk meg: virágkor, hanyatlás, száműzetés, újjászületés. 1907 és 1925 között élte a hangszer a virágkorát, amikor olyan neves orgonisták koncerteztek rajta, mint Alexandre Guilmant – a Párizsi Conservatoire akkori igazgatója –, Enrico Bossi, korának egyik legnagyobb orgona-virtuóza, vagy Antalffy-Zsiross Dezső, a Zeneakadémia orgonaprofesszora. Antalffy még egy második játszóasztalt is építtetett a karzatra, hogy növendékeivel együtt adhassanak elő nagy-zenekari átiratokat.
A hanyatlás korszaka 1925 és 1967 közé esik, amikor a sorozatos átépítések következtében a hangszer egyre inkább elveszítette valódi karakterét. Végül 1967-ben a Zeneakadémia vezetősége egy új hangszer beszerzése mellett döntött.
A Csipkerózsika-álomból ébredés első jelei 2009-ben mutatkoztak, amikor a Zeneakadémia akkori rektora, Dr. Batta András felkérte az orgona tanszak tanárait, hogy a Zeneakadémia és az egész magyar zenei élet számára dolgozzanak ki egy optimális koncepciót a Voit-orgona rekonstrukciójára. Dr. Ruppert István és Pálúr János mellett ekkor kapcsolódott be a munkafolyamatba Dr. Szabó Balázs, akit mint az ország legmagasabban kvalifikált orgona szakértőjét kért fel az Zeneakadémia a részvételre az előkészítésben. A művészi, építészeti, műemlékvédelmi, gazdasági és orgonatörténeti szempontok együttes mérlegelése eredményeként született meg a koncepció, amelyet a Zeneakadémia Szenátusa 2010. május 18-án fogadott el, és határozatot hozott a projekt megvalósításáról. Ezzel elindult a hangszer újjászületésének korszaka.
A nagy áttörés 2014 novemberében történt, amikor Magyarország Kormánya határozatot hozott és 800 millió forintot adott a projekt támogatására (1502/2012 (XI.16) sz. Kormányhatározat). A nemzetközi közbeszerzési eljárás eredményeként a kiváló referenciákkal rendelkező német Johannes Klais Orgelbau és magyarországi partnere, az AerisOrgona Kft. végezte a rekonstrukciót az Egyetem orgona tanszakának tanáraiból, műszaki szakembereiből álló szakértői bizottság felügyelete mellett.
Az ünnepi avató 2018. október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján lesz.
Felvetődik a kérdés, hogy a miért olyan különleges a Voit-orgona? És vajon a hangszer mennyiben fogja megváltoztatni a tanszak mindennapi életét, és egyáltalán, az oktatást?
Mint hallottuk, a hangja rögtön elénk hozza a századforduló hangszereinek patináját, egy kiforrott stílus vívmányait. A terem méretéből és akusztikájából fakadóan a hangzás sokkal koncentráltabb és energikusabb, sőt nemesebb is. E hangszer olyan alapvető információkat közvetít az egyes korszakok és stílusok előadói gyakorlatáról, amelyek tapasztalati úton történő megismerése semmilyen más eszközzel nem pótolható.
A Voit-orgona rekonstrukciója a legfontosabb lépés volt annak érdekében, hogy a Zeneakadémia orgonaparkja megfeleljen a modern kori orgonaoktatás követelményeinek. Ez a hangszer lehetővé teszi a romantika német–magyar vonulatának beható tanulmányozását és gyakorlati elsajátítását. Ugyanakkor a hangszer méretéből, felszereltségéből és helyzetéből adódóan lehetőséget ad a teljes orgonairodalom koncertszerű megszólaltatására, beleértve az orgonát alkalmazó zenekari, kórus- és kamara műveket. Ennek köszönhetően a zeneakadémista hallgatók a legmagasabb szinten sajátíthatják el az orgonaművészet mesterségbeli fogásait: romantikus hangszerkezelés, a regisztráció művészete, más hangszerekhez történő alkalmazkodás, pódiumon szerzett gyakorlat. A hangszer igazi művészi inspirációt fog számukra jelenteni a gyakorlások, az órák és a koncertek alatt. Máris megnőtt a nemzetközi érdeklődés is a tanszak iránt, hiszen hasonló kaliberű történelmi orgonával a világon mindössze két oktatási intézmény büszkélkedhet: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az amerikai Yale Egyetem.
Az újságírók meghallgatták a legnagyobb és a legkisebb síp hangzását, megnézték a különleges játszóasztalt, és megszólalt pár percben az orgona is.
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
