Egy kortárs és egy romantikus remekmű a Danubia Zenekar előadásában
“… a régi történetek akkor nyernek értelmet, ha mi magunk válunk főszereplőkké”
Zombola Péter (fotón) Passiója és Schubert C-dúr szimfóniája keletkezése között 175 év telt el, drámaiságuk, eredetiségük mégis méltó párba állítja őket a Danubia Zenekar és a Magyar Rádió Énekkarának előadásában, Hámori Máté vezényletével november 16-án a Zeneakadémia nagytermében.
A koncert előtt 17.45 órától a koncerthez kapcsolódó Beavató előadást tart Eckhardt Gábor, zongoraművész, zenepedagógus, amely koncertjeggyel vagy bérlettel ingyenes.
A Passió ősbemutatója 2015 májusában volt, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Kovács János vezényelte. A premier után Hámori Máté (fotón balra) így fogalmazott: „A mű Zombola Péterről szól, nem Jézus Krisztusról, de ez a kijelentés így 2015-ben talán nem sokkol senkit, aki művészettel foglalkozik. Ez így van jól, a régi történetek akkor nyernek értelmet, ha mi magunk válunk főszereplőkké – talán nem véletlen, hogy a passiójáték keretében századokon át évről évre más szereplők vették fel a keresztet, és cipelték a falu kálváriadombjára, hogy ennek az azonosulásnak az egészen extrém, mondjuk Fülöp-szigeteki példáit ne is említsük. A valódi történést azonban – ahogy a nagy elődök műveiben is – itt sem a történet rejti. Szép, hogy a zene ott kezd el beszélni, ahol a szavak elhallgatnak: a kórustételek közé beékelt közjátékokban és a művet keretező elő- és utózenében. Ezek a tételek adják a mű érverését, az ő feszültségük tartja egyben ezt a jelentős épületet, amelyben a kórus által elhadart bibliai sorok csupán kommentárként bolyonganak a roppant kupolák alatt. Olyan ez, mint a Kékszakállú vára: sötét, fájdalommal és vérrel teli, mégsem hideg. Ezt a várat mélységes szeretet fűti, és ez a szeretet még az egyébként könyörtelen és tárgyilagos kórust is átformálja az utolsó előtti tétel könyörgésében, még akkor is, ha a kezdetben elsuttogott kérés később ordítva zokogó követeléssé nő: a szeretet ebben a műben átformálta a világot, átformálta az emberiséget.”
Az 1825–1528-ban írt C-dúr szimfónia Schubert halála után tizenkét évvel, 1840-ben jelent meg nyomtatásban. Amikor a partitúrát testvére, Schubert Ferdinand 1838-ban a Bécsben tartózkodó Robert Schumann elé tette, a hozzáértő szem azonnal felmérte a darab jelentőségét. Schumann szerint a Beethoven utáni korszak legjelentősebb szimfónia szerzője Mendelssohn volt, így igen sokat mondó, hogy a C-dúr szimfóniáról úgy gondolta, hogy talán még Mendelssohn hasonló darabjainál is „nagyobb”. A kompozícióról készített másolatot eljuttatta Lipcsébe, a darab itt hangzott el először a maga teljességében – Mendelssohn vezényletével. Schumann nem sokkal ezután lelkesült recenziót írt a szimfóniáról, méltatva annak mesteri megformálását és még 1840-ben is megdöbbentően újszerű vonásait. A rendkívüli tehetség jeleként értékelte, hogy Schubert, aki oly keveset hallhatta a saját hangszeres műveit előadva, milyen pompásan hangszerelte meg a művet, s azt is észrevette, hogy a zeneszerző a szimfóniában úgy használja a hangszereket, mint az énekhangokat és a hangszercsoportokat, mint egy kórust.
ZOMBOLA/SCHUBERT – november 16. 19.30 – Zeneakadémia
Zombola Péter: Passió
- Preludium – „dedicated to György Ligeti”
- Passio Domini nostri Jesu Christi secundum Joannem – „dedicated to Francois Truffaut”
- Evangélium
- Interludium, no. 1 – „dedicated to Andrei Tarkovsky”
- Evangélium
- Interludium, no. 2 – „dedicated to her”
- Evangélium
- Interludium, no. 3 – „dedicated to Henry Purcell”
- Evangélium
- Interludium, no. 4 – „dedicated to Igor Stravinsky”
- Qui passus es pro nobis, miserere nobis. Amen – „dedicated to Roland Barthes”
- Postludium – „dedicated to Eric Berne”
Franz Schubert: C-dúr szimfónia, “Nagy”, D944
I. Andante – Allegro ma non troppo
II. Andante con moto
III. Scherzo. Allegro vivace
IV. Finale. Allegro vivace
Közreműködik: MR Énekkar (karigazgató: Pad Zoltán). Vezényel: Hámori Máté
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Fszerkesztő: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.