A ló háziasítása – Az őslovaktól az ősök lováig
A Magyar Természettudományi Múzeumban a „A ló háziasítása – Az őslovaktól az ősök lováig” című kiállítást ünnepélyes keretek között – állami tisztségviselők, diplomáciai testületek küldöttei, lovas sportszervezetek vezetői, tanárai valamint hagyományőrző csapatok képviselőinek jelenlétében – nyitották meg, amely a Magyar Turán Alapítvány és a Magyar Természettudományi Múzeum közös kiállítása.
Bernert Zsolt a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója ünnepi beszédében kiemelte a több évre visszanyúló jó kapcsolatát a Magyar Turán Alapítvány tudományos tagozatával, és fontosnak nevezte, hogy a hagyományőrzésben is aktívan jelenlevő szervezettel közösen rendezték meg a tárlatot. Beszédében rámutatott a hagyományőrzés és a tudomány összekapcsolódásának fontosságára, amelyre jó példa a múzeum és az alapítvány új közös kiállítása.
Bíró András Zsolt antropológus kutató, a Magyar Turán Alapítvány elnöke köszöntötte a vendégeket – köztük Azerbajdzsán, Kazakisztán, Kirgizisztán nagyköveteit, Spanyolországot és Törökországot képviselő diplomatákat – majd ismertette a kiállítást.
Mint mondta, a kiállítás a lófélék rendkívül érdekes evolúciós történetével kezdődik, amely révén kialakult a mai lovak őse is. A régészeti és archeozoológiai leletek alapján legkorábban a Botaj–kultúrában, a mai Kazakisztán északi területén 5000-5500 évvel ezelőtti időszakban háziasították a Przsevalszkij– lótípus őseit. A kiállítás egyik fő látványeleme egy Przsevalszkij- ló preparátum Izsák Imre zoológus preparátor munkája. Az utóbbi évek genetikai kutatásai azonban kimutatták, hogy ez a lófajta nem őse a mai háziasított lófajtának. A mai lovak ősét az eurázsiai sztyepp övezet más térségében (valószínűleg a Don és a Kaszpi tó közötti pusztaságok vidékén) háziasították, amely aztán innen elterjedt szinte az egész sztyepp övezetben és hamar eljutott az Iráni –magasföldön keresztül a Közel-Keletre és a mediterrán övezetbe is.
A ló háziasítását követően egy történelmi jelentőségű esemény zajlott le. Átalakult a pásztorkodás, a teherhordás és közlekedés, majd a hadászat is a lovasharcosok színrelépésével. Kialakult a Lovasnomád civilizáció. A kiállítás a lovas kultúrák fejlődése mentén húz egy idővonalat, amelynek egy- egy pontját kiemeli.
A lovasnomád életmód jellegzetes nagycsaládi otthonát a favázas, nemez borítású kör sátrat (jurtát) a kiállítás háttér elemeként helyezték el. A háttér szövegekben az ősi kurgán kultúráktól a szarmata időszakon át egészen a magyar honfoglalás időszakáig olvashatóak az ismeretanyagok. A Jurtától jobbra egy életnagyságú, hun-kori harcos lovas modellje áll.
Az előkelő harcos hadi viselete (lamellás páncélzat) egy üzbegisztáni hun kori ábrázolás alapján készült (Orloti lemez) a fegyveröve, és fegyverzete, aranyozott lószerszámok pedig mind Kárpát-medencei, hun-kori, régészeti leleteknek a rekonstrukciói. A harcos arca, a marosszentgyörgyi hun leletnek az antropológiai arcrekonstrukciója.
A kiállítás következő szakasza a magyar honfoglalás korába enged bepillantást. Egy honfoglalás kori lovas temetkezés in situ bemutatása vitrin alatt (eredeti IX. századi lókoponyával és emberi csontvázzal). A vitrin két oldalán honfoglalás kori lószerszámok (zabla, kengyel) rekonstrukciói, valamint egy csontfaragványokkal rendkívül mívesen díszített nyeregrekonstrukció látható, amely Nagy Sándor nyeregkészítő mester munkája. A kiállítás tárgyköre a modern korig ível.
A tárlatot egy fényképsor keretezi, melyet Bácskai Fanni festőművész, ahal-teke lovakat ábrázoló, szép, realisztikus festményei zárnak. A honfoglalás kori lócsontok genetikai vizsgálatai révén megállapították, hogy az összes mai lófajták közül ennek a Közép –Ázsia déli, száraz sztyepp övezetében kialakult lófajtának (ahal-teke) a genetikai profilja áll a legközelebb a honfoglalás kori lovak (többségének) genetikai értékeihez.
Bíró András Zsolt kijelentette, hogy a magyar lovasnemzet volt, és ha méltón mutatják be a mai kor emberének ezt a szép örökségünket, akkor a magyar lovasnemzet is marad! Majd hozzátette: A hivatásos sportolókon kívül a hagyományőrzöknek is fontos szerepe van abban, hogy a ló szeretetét, a “lovastudás” emlékét átadják a felnövekvő generációknak.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár köszöntő beszédében elmondta, meg kell tanítani a gyermekeinket arra, hogy az ember és állat harmonikus együttélése miként tud közösségként fejlődni. Minden olyan gondolat, amely felhívja a figyelmet arra, hogy hogyan kell felelősen együtt élni az állatokkal az érték, nemzeti érték. Megköszönte a múzeumnak és a Magyar Turán Alapítványnak, hogy tudományos pontossággal feltérképezte, és tovább adja ennek az együttélés felelősségének kérdését. A történelmi gyökerek bemutatásával utat mutat a kiállítás minden nemzedéknek és pozitív példát állít a gyermekek elé.
A megnyitón jelen volt Tessely Zoltán kormánybiztos, L. Simon László a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Dallos Gyula miniszteri biztos, Kassai Lajos lovasíjász, a Kassai Lovasíjász Iskola vezetője, Szotyori Nagy Kristóf a Magyar Lovassport Szövetség elnökségi tagja Székely Tibor huszár ezredes, Győrffy Villám András egyetemi tanár-lovas szakíró, valamint számos lovassport és hagyományőrző szervezet vezetője, polgármesterek és tudósok.
„A ló háziasítása – Az őslovaktól az ősök lováig” című kamarakiállítás 2022. február 16-tól, június 13-ig tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében.
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Főszerkesztő: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.
